1925-ben született. Külpolitikai újságíróként 1951 óta dolgozik. A Magyar Távirati Iroda - amelyben külpolitikai szerkesztőségében 1960-tól szakosodott katonapolitikai, elsősorban leszerelési-fegyverzetkorlátozási témákra, ilyen jellegű nemzetközi tárgyalások, értekezletek alkalmából - számos alkalommal küldte ki különtudósítóként Genfbe, Stockholmba, Helsinkibe, Brüsszelbe, Moszkvába, New Yorkba, Madridba, Párizsba és más helyszínekre.

A 70-es években két kisebb haditengerészeti témájú munkája után a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában jelent meg A leszerelés című, mintegy négyszáz oldalas katonapolitikai-fegyverzetkorlátozási tárgyú kötete, amely alapul szolgált a hadtudomány kandidátusa fokozat elnyeréséhez. Hadászati fegyverrendszerek és korlátozásuk című, 1982-ben publikált munkáját a Zrínyi Kiadó nívódíjjal is elismerte. E kiadó bocsátotta közre 1990-ben Az ellenségkép változásai című, közel háromszáz oldalas kötetét.

Korábban a Külpolitika című havi folyóiratban, az MTA Intézetközi Békekutató Központjának Konfliktus és Együttműködés című kiadványában, majd a Hadtudományban és az Új Honvédségi Szemlében számos tanulmányt publikált, nem beszélve a különböző külpolitikai sajtóorgánumokban megjelent cikkeiről, cikksorozatairól. Pályázatait a Magyar Hadtudományi Társaság első és második díjakkal jutalmazta.

Az elmúlt évtizedekben több mint két tucat hadtörténeti, katonapolitikai, politikatudományi könyvet fordított le különböző nyelvekből magyarra, közreműködött szakszótárak, lexikonok elkészítésében. Tagja a Magyar Pugwash Bizottságnak, rendszeres résztvevője az olaszországi ISODARCO nemzetközi katonapolitikai szimpóziumainak. Az MHTT alapító tagja, írásai (cikkei, pályázatai, könyvei), előadásai és közszereplése révén elismert kutató, a tudományos közélet tevékeny résztvevője volt.

Dr. Pirityi Sándor 2009. május 1-én, 84 éves korában hunyt el.